Széchenyi 2020

A kalocsai minta története

A kalocsai motívum- és színvilág az 1912-es évek után alakult ki, miután megnyílt a nagyatádi fonalgyár. Ebben az időben kezdődött meg a színtartó fonalakgyártása, és ezek színeit vette át később a falpingálás és a porcelánfestés is.

Motívumvilágát tekintve a kalocsai minta a mezei virágok stilizált formáját használja, mint például a nefelejcs, a szegfű, a búzavirág, az orgona, a margaréta vagy éppen az árvácska. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezik el a kivarrandó munkadarabon, illetve nagyobb felületeket is kitöltenek vele (pl. kalocsai kötény, mellény).

A nagyobb mintájú virágokat (pl. tulipán, szegfű, rózsa, harangvirág) és a leveleket felezve rajzolták elő, és a virág vagy levél színének megfelelő szín két árnyalatával hímezték.

A népművészetben minden esetben a természetábrázolásra törekszenek.

A színes kalocsai viselet korábban a fiatal korosztály népviselete volt.A minták, motívumok a házakon alkalmazott falfestés mintáit követték a hímzéseken is. Igen elterjedt volt a virágornamentika, amely a mezőkön és kertekben megtalálható virágokat használta: ibolya, csillagvirág, liliom, pillevirág, tulipán, szegfű, harangvirág, margaréta, orgona, fukszia, árvácska, rózsa, rózsabimbó, a híres kalocsai piros paprika, különböző bogyók, nefelejcs, gyöngyvirág stb.