Széchenyi 2020

Porcelángyártás

Kaolin, kvarc és földpát – ebből a három anyagból készülnek a klasszikus kerámiatermékek, köztük a porcelánt is. A kaolin jellemző tulajdonsága, hogy vízzel keverve képlékeny, jól formázható, a belőle kiformázott tárgy szárítás, illetve égetés után is megőrzi alakját. A földpát az égetés közbeni tömörödést segíti elő, mivel nagy alkálioxid-tartalma miatt már 1000°C feletti hőmérsékleten olvadni kezd. A kvarc szerepe pedig kettős, mivel hozzájárul az átlátszóság kialakulásához, valamint jelentősén befolyásolja a porcelán égetés alatti állékonyságát.

Manufaktúránkban öntési eljárással gyártunk porcelánt. Az öntés gipszformákban történik. A gipsz a porcelángyártás legfontosabb segédanyaga, melynek azt a tulajdonságát használjuk ki, hogy meghatározott mennyiségű gipszport vízben elkeverve önthető pépet kapunk, amely viszonylag rövid idő alatt megszilárdul, a megszilárdulás után pedig elég nagy szilárdsággal rendelkezik ahhoz, hogy a formázás közben fellépő mechanikai igénybevételt kiállja és elég porózus ahhoz, hogy a masszában lévő felesleges vizet kiszívja.

porcelangyartas-1.jpg

Az öntéssel való alakítás kétféle módon, nyitott, illetve zárt formába történő beöntéssel történhet. A nyitott öntésű tárgyak öntésénél időnként szükség van a massza keverésére, különben az öntött tárgy belső felülete nem lenne sima. A formából bizonyos szívási idő elteltével a felesleges, folyékony iszapot kiöntjük így a formában szikkadó és közben zsugorodó termék könnyen kiszedhető.

porcelangyartas-2.jpg

Zárt öntéssel elsősorban tálak, hamutálak, tálcák készülnek. Ilyenkor a tárgy külső és belső felületét a gipszforma adja, az öntőmasszát a két gipszfal közé öntjük be. Az öntőiszapot a vízelvonás következtében létrejövő szintcsökkenés mértékében után kell tölteni mindaddig, amíg a szilárd anyag teljesen kitölti a formaüreget.